A bagel New York egyik emblematikus étele. Történetéről bővebben itt olvashattok. A valódi bagel kissé rágós, tömörebb szerkezetű, nem levegős, nem morzsálódik. Különleges állagát és ízét a készítési folyamatnak köszönheti, ugyanis sütés előtt forró vízben meg kell füröszteni, ennek az eljárásnak köszönheti továbbá jellegzetes édeskés, fényes kérgét is.

A tetejét megszórhatjuk mákkal, szezámmaggal, vagy akár fekete hagymamaggal (Nigella) is. A klasszikus bagelt krémsajttal és füstölt lazaccal kínálják (nekem ez a kedvencem), de ízlés szerint mindenki azt tehet rá, amit akar.

Ráérős hétvégéken érdemes vele próbálkozni, hiszen igazán pazar reggeli készülhet belőle, és ne tántorítson el senkit a fürösztés része, szerintem rém egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók (6 db-hoz):

• 50 dkg finomliszt
• fél ek. só
• 7 g szárított élesztő
• 1 ek. cukor
• fél ek. olaj
• 2,5 dl langyos víz
• 2 ek. cukor a bagel áztatásához

Elkészítés:

Egy nagyobb tálban keverjük össze a lisztet a sóval, a cukorral és az élesztővel. Az olajat öntsük a langyos vízbe, majd adjuk a száraz alapanyagokhoz. Kézzel dagasszuk  legalább 10-15 percig, amíg a tészta simává és rugalmassá nem válik. A tésztából formázzunk gombócot, helyezzük egy kiolajozott tálba, takarjuk le, és kelesszük 1 órán keresztül.

A kelesztési idő leteltével alaposan gyúrjuk át, és vágjuk 6 egyenlő darabra. Mindegyikből sodorjunk egyforma hosszúságú hurkákat, majd a két végüket csípjük össze. Kendővel letakarva hagyjuk kelni a tésztákat további 20 percig.

Közben egy fazékban forraljuk fel a vizet. Amikor felforrt adjuk hozzá a 2 ek. cukrot. A bageleket tegyük a forró vízbe 1 percre, egyszer fordítsuk meg őket. Áztatás után a bageleket helyezzük át egy sütőpapírral bélelt tepsire.

190°C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük.

Ha tetszett a bejegyzés kövess Facebookon, illetve Instagramon is!

Az egyik legjobb dolog, ami a paprikával történhet, ha forró sütőben megsütjük, vagy ami még ezt is túlszárnyalja, ha mindezt faszén felett tesszük meg. Az illat, ami a sütőből kiáradva belengi a lakást igazán csodálatos. A paprikának ez a változata rendkívül sokoldalúan felhasználható. Szendvicseket dobhatunk fel vele, salátaként feta sajttal is megállja a helyét, vagy akár krémlevest is csinálhatunk belőle, és persze krémként elkészítve egyszerű pirítósra kenve is zseniális. Daninak (a testvérem) is van egy nagyszerű sült paprikás risotto receptje, már alig várom, hogy elkészítsem, és publikáljam itt a blogon.

Nálunk a nyáron tuti nagy sláger lesz a sült paprika, úgyhogy biztos fogok még hozni sok receptet.

Ez a tészta már nem először készült el nálunk, nagyon szeretjük. Mi amúgy is nagy tésztarajongók vagyunk, így hetente egyszer biztos, hogy tészta a vacsora nálunk.

Hozzávalók:

• 4 közepes kápia paprika
• 15 dkg mascarpone
• 1,5 dl tejszín
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb csokor petrezselyem
• 50 dkg csirkemell
• 50 dkg tészta
• só
• bors

Elkészítés:

A paprikákat sütőpapírral, vagy alufóliával bélelt tepsin 200°C-ra előmelegített sütőben feketedésig sütjük, közben egyszer megfordítjuk a paprikákat, hogy mindkét oldal hólyagosra, feketére piruljon. Sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. A kihűlt, összeesett paprikákat kicsumázzuk, és lehámozzuk a megfeketedett héjukat. A paprikákat egy tálba tesszük két gerezd fokhagymával együtt, botmixerrel pürésítjük.

Közben a csirkemelleket vékony szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és forró serpenyőben néhány perc alatt megsütjük. A serpenyőből kivéve tányérra tesszük, kisebb darabokra vágjuk.

A mascarponét a tejszínnel és a sült paprikakrémmel egy serpenyőben összemelegítjük, sózzuk, borsozzuk.

A tésztát al dente állagúra főzzük.

 A sült paprikás mártáshoz a tészta főzőlevéből adunk néhány evőkanállal, majd a kész tésztával összeforgatjuk. Végül az aprított csirkemellet, és a felvágott petrezselymet is hozzáadjuk.

Tálaláskor megszórjuk friss petrezselyemmel, esetleg reszelt parmezánnal.

Ha tetszett a bejegyzés kövess Facebookon, illetve Instagramon is!

Tökéletes desszert ez a rusztikus, kissé szabálytalan formájú francia lepény. A siker garantált, hiszen roppant egyszerűen elkészíthető, rendkívül mutatós, és az illatozó sült gyümölcs az omlós tésztával mennyei párost alkot. Ha mindezt még házi vaníliafagylalttal is megkoronázzuk, az élvezet teljessé válik. A gyümölcs ízlés szerint variálható, én biztos vagyok benne, hogy a nyáron minden szezonális gyümölccsel el fogom készíteni. A következő alkalommal valószínű, hogy a sárgabarack-levendula, vagy a sárgabarack-thai citromfű kombináció mellett fogok dönteni.

A vaníliafagylalt recept David Lebovitz-tól származik. Már  jó ideje csak ezt a receptet használom, mert nagyon krémes és lágy, habár cseppet sem kalóriaszegény. Fagylaltgép hiányában én a mélyhűtős-mixeres verziót szoktam alkalmazni, de akinek van otthon, használja a fagylaltgépet, azzal még tökéletesebb állagot fog elérni.

Hozzávalók a vaníliafagylalthoz:

• 250 ml teljes tej
• 500 ml habtejszín
• 10 dkg cukor
• 5 tojássárgája
• 1 rúd vanília kikapart magja
• csipet só

 Elkészítés:

A tejet a csipet sóval és a vaníliarúd kikapart magjával egy lábasba tesszük, összemelegítjük.

Közben a tojások sárgáját a cukorral habosra kikeverjük.

A tűzről lehúzzuk a tejet, hozzáadjuk a habosra kevert tojássárgás keveréket. Visszatesszük a tűzre. Nagyon alacsony lángon addig főzzük, amíg kissé be nem sűrűsödik. Az állaga akkor megfelelő, ha a fakanálon, vagy spatulán végighúzzuk az ujjunkat, és a krém már nem folyik össze, a csík megmarad.

Tűzről levéve hozzákeverjük a tejszínt.

Hagyjuk teljesen kihűlni. Mélyhűtőbe tesszük, majd megszilárdulásig néhány alkalommal botmixerrel átkeverjük.

Hozzávalók az áfonyás galette-hez (1 db 18 cm átmérőjű lepényhez) :

• 180 g finomliszt
• 125 g hideg vaj
• 1 csapott ek. cukor
• csipet só
• 1-3 ek. hideg víz
• 250 g áfonya
• 1 ek. keményítő

Elkészítés:

 A lisztet a cukorra és a csipet sóval elkeverjük, hozzáadjuk a kockára vágott hideg vajat, kezünkkel elmorzsoljuk. Adjunk hozzá annyi vizet, hogy a tészta összeálljon.  Folpackba csomagolva a hűtőbe tesszük 1 órára.

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. Az áfonyát a keményítővel elkeverjük.

A tésztát kivesszük a hűtőből, nagyjából kör formájúra nyújtjuk, a tepsire helyezzük. Halmozzuk rá az áfonyát úgy, hogy a szélén kb. 3-4 cm-es sávot hagyjunk szabadon. A tészta üresen maradt részét szépen hajtsuk fel körben. Tegyük a sütőbe. 25-30 perc alatt süssük aranybarnára.

Ha tetszett a bejegyzés kövess Facebookon, illetve Instagramon is!

Az alapötletet Nigella: Hogyan váljunk házi istennőké című könyvében található rebarbaratorta recept adta. Emlékszem, körülbelül két-három évvel ezelőtt készítettem el a receptjét, ami tulajdonképpen egy muskotályos-krémsajtos pite, tetején puhára főtt, fanyar rebarbarával. Még mindig a számban érzem pikáns ízét.  

Szerettem volna valami hasonlót reprodukálni, de sajnos nem volt kéznél muskotályos bor, ezért azt a krémből kihagytam, a pitetésztát egy mogyorós omlós tésztával helyettesítettem, tetejére pedig az idei első eper-rebarbara lekvárom került.

Halkan megjegyzem, nem lett rossz…

Hozzávalók a tésztához (24 cm-es piteformához):

• 15 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• 5 dkg pirított, darált mogyoró
• 1 tojássárgája
• csipet só
• 1-2 ek. hideg víz

Hozzávalók a krémhez:

• 25 dkg mascarpone
• 2 dl habtejszín
• 2-3 ek. cukor
• 1 vaníliarúd kikapart magja

Hozzávalók a lekvárhoz:

• 50 dkg eper
• 50 dkg rebarbara
• 25 dkg cukor
• fél citrom leve
• 1 zacskó 3:1 dzsemfix

Elkészítés:

A tésztához a lisztet elkeverjük a porcukorral, a darált mogyoróval és a csipet sóval. A vajat felkockázzuk, és a lisztes keverékhez adjuk. Az ujjunkkal összemorzsoljuk, végül hozzáadjuk a tojássárgáját és annyi vizet, hogy éppen összeálljon. Fóliába csomagolva fél órára a hűtőbe tesszük.

Eközben elkészítjük a lekvárt. A megmosott epret és a rebarbarát kisebb darabokra vágjuk, és egy lábasba tesszük. A citrom levével és a dzsemfixszel jól elkeverjük. Lassú tűzön forraljuk fel. A forrásban lévő péphez adjuk hozzá a cukrot, ezután még 5 percig főzzük, majd a már kész lekvárt hagyjuk kihűlni.

A sütőt előmelegítjük 180°C-ra. A tésztát kinyújtjuk, kibéleljük vele a piteformát és visszatesszük a hűtőbe további 20 percre.

Eközben a mascarponés krémet elkészítjük. A mascarponét lazítsuk fel kézi habverővel, majd adjuk hozzá a tejszínt, a cukrot és a vanília kikapart magját. Verjük tovább, amíg kellőképp sűrűvé nem válik. A pite összeállításáig tegyük a hűtőbe.

A hűtőből kivett tésztára tegyünk sütőpapírt, és töltsük meg valamilyen nehezékkel (pl.: bab, rizs). Tegyük az előmelegített sütőbe, süssük 15 percig, majd távolítsuk el a nehezéket, és süssük még további 10 percig, amíg a tészta átsül, és szép aranybarnára pirul. Hagyjuk teljesen kihűlni.

A kihűlt tésztakosárba kanalazzuk a mascarponekrémet, majd erre simítjuk rá az elkészített lekvárt is. Legalább egy órára a hűtőbe tesszük.

Ha tetszett a bejegyzés kövess Facebookon, illetve Instagramon is!

A rebarbara nálunk nagy kedvenc önmagában is, de az eper-rebarbara páros szerintem verhetetlen. Ahogy a rebarbara savanykás íze és az eper édessége találkozik, tényleg fenomenális. Így ha tehetem, maximálisan kihasználom azt az időszakot, amikor együtt kaphatók. Mindig készül belőlük leves, elég sok levár, és persze rengeteg sütemény is.

A crumble szintén a favorit desszertek közé tartozik,  a legtöbb szezonális gyümölccsel el szoktam készíteni, hozzá általában vaníliás tejfölhabot, vaníliás mascarponét, vagy szimplán vaníliafagyit adok. Ez a recept kicsit szofisztikáltabbá teszi a crumble-t, már ami a megjelenését illeti. Szépen lehet tálalni, habár nekem a morzsasütivel sincs bajom, sőt. Ez a recept több időt igényel, mint a klasszikus crumble, de megéri. Igazából csak annyiban különbözik, hogy az alján van egy vékony pitetészta, aminek köszönhetően akár egyszerűen kézzel is elfogyaszthatjuk a desszertet, de azért én a plusz omlósságot is szeretem benne. Ha valakinek esetleg nincs elég ideje, nyugodtan készítse csak el a pitetészta nélkül, úgyis isteni lesz a végeredmény.

Hozzávalók a tésztához (24 cm-es piteformához) :

• 30 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 3 tojássárgája
• 1 citrom reszelt héja
• csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:

• 40 dkg rebarbara
• 30 dkg eper
• 8 dkg cukor
• 1 púpos ek. keményítő

Hozzávalók a morzsához:

• 6 dkg liszt
• 6 dkg zabpehely
• 6 dkg vaj
• 4 dkg cukor
• csipet só

Elkészítés:

A tésztához a lisztet elkeverjük a porcukorral, a citrom reszelt héjával és a csipet sóval. A vajat felkockázzuk, és a lisztes keverékhez adjuk. Az ujjunkkal összemorzsoljuk, végül hozzáadjuk a tojások sárgáját. Egynemű tésztává gyúrjuk. Fóliába csomagolva fél órára a hűtőbe tesszük. Ha letelt a fél óra, kivesszük, kinyújtjuk és kibéleljük a piteformát, majd további fél órát pihentetjük a hűtőben.

A pihentetések alatt a tölteléket és a morzsát is elkészítjük.

A rebarbarát és az epret is megmossuk, feldaraboljuk. A rebarbarát a cukorral együtt egy lábasba tesszük, pár perc alatt puhára pároljuk. A tűzről levéve hozzákeverjük az epret és a keményítőt.

A morzsához a lisztet, a zabpelyhet és a csipet sót egy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk a darabokra vágott vajat, majd a kezünkkel elmorzsoljuk. Végül a cukrot is belekeverjük.

A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.

A hűtőből kivett tésztát villával megszurkáljuk, betesszük a sütőbe, és 15 percig sütjük. Kivesszük, megtöltjük az epres-rebarbarás töltelékkel, megszórjuk a morzsával, majd további 20-25 percig sütjük, amíg a morzsa kissé meg nem pirul. 

Kínálhatunk hozzá hideg vaníliás tejfölhabot, de gyömbérfagyival is pompás lehet.

Ha tetszett a bejegyzés kövess Facebookon, illetve Instagramon is!

Ezzel a könnyed, nyári reggelivel el is kezdem a blogom. Alapvetően nem vagyunk nagy amerikai palacsinta rajongók, vagyis én szeretem, de TG (a párom) inkább a hagyományos magyar változatra szavaz. És mivel ő azért jóval többet meg tud enni, mint én, ezért ha készítek, akkor legtöbbször a klasszikus sárgabarack lekvárosra esik a választásom. A mostani áfonyás-ricottás verzió mézzel leöntve azonban elég jó kombónak bizonyult, ezért „közkívánatra” a héten ismét el fog készülni. Az eredeti recept Gordon Ramsay-től származik, aki görög joghurtot is kínál mellé, nekünk most éppen nem volt a hűtőben, de a következő alkalommal biztos én is teszek hozzá.

Feltétlenül készítsétek el, ha szeretitek az áfonyát, mert mennyei, ahogy beleolvad a palacsintába sütés közben!

Hozzávalók:

• 125 g finomliszt
• 1 tk. sütőpor
• csipet só
• 1 ek. cukor
• 2 tojás, szétválasztva
• 100 ml teljes tej
• 125 g ricotta vagy túró
• 100 g friss áfonya, plusz a tálaláshoz néhány szem
• Méz és görög joghurt a tálaláshoz

Elkészítés:

Egy tálba kimérjük a lisztet, elkeverjük a sóval, a sütőporral és a cukorral. Hozzáadjuk a 2 tojás sárgáját, az előre kimért tejet és a ricottát. Könnyedén elkeverjük, majd a legvégén óvatosan az áfonyát is belekeverjük. Lágyabb habbá verjük a tojásfehérjéket. A hab 1/3-át hozzáadjuk a keverékhez, itt nem kell vigyáznunk, nyugodtan keverhetjük erősebben is, a cél, hogy fellazítsa a keveréket. Ezután a maradék habot további két részletben forgassuk össze a keverékkel, itt már figyeljünk, hogy a habot ne törjük össze. Melegítsünk fel egy serpenyőt közepes hőfokon, kenjük meg egy kis olajjal. A masszából szedjünk kisebb halmokat a serpenyőbe és terítsük el őket, hogy kb. 10 cm átmérőjűek legyenek. Mikor már elválik az alja a serpenyőtől, fordítsuk meg, és süssük készre.

Tálaláskor halmozzunk rá egy kanál görög joghurtot, szórjuk meg friss áfonyával, és csorgassunk rá mézet.

Ha tetszett a bejegyzés kövess Facebookon, illetve Instagramon is!

Igazi nyári este ez. A nyitott erkélyajtón belibbenő nyári szellő, melyben a jázminbokor illata már-már bódító. Rendkívül érdekes, de egyúttal felemelő érzés ez. Alapvetően introvertált személyiségként meglehetősen nehéz blogot indítani, így ez sokáig visszatartó erő is volt számomra. Néhány évvel ezelőtt kezdtem el érdeklődni a gasztronómia iránt, ami egyre inkább magával rántott, és mára már igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. A szabadidőm legnagyobb részét a konyhában és a piacon töltöm, vagy ha éppen nem, akkor biztos, hogy az interneten olvasom kedvenc gasztroblogjaimat, kutatok újabbnál-újabb receptek után.

Mára már szinte társadalmi elvárássá vált a kalóriák számlálása, de nem gondolom, hogy ez bármit is számítana. Véleményem szerint, ami igazán fontos, az az étkezés öröme, a hangulat, az ízek megfelelő kombinációja. A vasárnap reggelek elmaradhatatlan része nálunk a frissen sült croissant és a péksütemények. De ugyanakkor persze  hétköznap reggel is könnyebben kipattan az ember szeme, ha megérzi a frissen sült kakaós csiga illatát. Így gyakran előfordul, hogy hajnalban kelve fogok neki a sütésnek.  Alapvetően friss, szezonális és minőségi alapanyagok használatára törekszem.  Szeretjük a klasszikus magyar ízek, de sokszor készítek arab, olasz és ázsiai ételeket is. Rengeteg friss fűszernövényt használok, mert imádom erőteljes aromájukat. Ha a kedvenc illatomat kérdezné valaki, biztos a kaprot mondanám, nagyon nyári és üde.

Remélem, hogy tudok még nektek újat nyújtani, és hogy ezen a gasztroblogon is találtok majd számotokra kedves recepteket.